Veszettül jó hétvége!!! :)

Sziasztok.

Mért is volt olyan jó a hétvégénk?
Hát azért mert volt futás rendesen. Na de részletesen:
Kezdjük az elején, mégpedig ott, hogy neveztünk a Rókaűzésre. Ezért egy ideig úgy volt, hogy pont ez miatt nem lesz PÉÉF ebben a hónapban. Aztán volt egy olyan verzió, hogy Kiss Gábor levezényli.
Aztán egy telefon mindent megváltoztatott.
Nike-os busz jönne le. Naná, hogy akkor meglesz rendesen tartva a futás. Hiszen egy ilyen lehetőséget nem szabad kihagyni. Aztán majd alszunk vasárnap rendesen. :)

Innen indult a nagy szervezés: Csináltunk reklám anyagot. (Nagy köszönet druszámnak Szalay Gábornak)
Lett belőle színes is nyomva. (Köszi Fleckeinstein Attila) Szórtuk neten, szórtuk utcán.
Közben a Rókaűzés szervezése ment, sajnos volt két futónk aki lesérült, egyikük Viki volt. Gyors gyógyulást nektek.
Így keresni kellett új csapattagokat. Nehezen ment de végül az utolsó pillanatban csak sikerült. Bár nem 12-es csapatunk lett hanem csak 11-es. Na de milyen 11-es. :) A dupla szakaszt Móni vállalta.
Közben még egyedi pólót is nyomattunk. Szerintem nagyon jók lettek.

Végre eljött a várva várt péntek. Készülődés Kaposvárra felvenni a rajtszámokat. Bátyámék kocsija szerelőnél volt, így a mi kocsinkkal indultunk neki a távnak.....
Ami rövidebb volt mint gondoltuk volna, ugyanis Kertiben nem messze Szabolcséktól jött egy kereszteződés, kuplung be üresbe ki, kuplung eltűnik..... :( Az eső szakad, elakadásjelző be, kocsiból ki nagy nehezen eltoltuk anyummal a parkolóig. Közben nagyon sokan segítettek: SENKI!!! Mindenki csak kikerült. Pedig nem egy sztráda, hogy azért kerül ki mert ne legyen nagyobb a dugó. De sajnos ez van, esőben péntek meló után nem segít már senki senkinek.
Telefon Szabolcsnak. Elmondom mi a helyzet. Erre ő: Na ne viccelj. (Néha szoktam, de most ez túl komoly volt ahhoz.)

Szóval nagy szerencsére szólt a szerelő, hogy kész lett tesómék kocsija. Így a miénk maradt Kertibe, és indulás végre. Sajnos mivel a sok macera miatt, nem értünk fel 18:00 ig Kaposvárra ezért nem lett agregátor estére.
Kaposvári egyetemre érve nem volt nagyon képben a portás bácsi, így szépen körbejárkáltuk az egyetem területét. :)
Aztán végre segítség. A sporttársak megmutatták hova kell menni regizni. Felvettünk mindent: Rajtszám, nasi, víz, ajándékokról infó, útvonal leírások, szabályok, oklevél :) Előre a medve bőrére. :)
Péter Attila látta a polónkat és mondta, hogy: Ma nekünk még futni kell!! :) :)

Aztán egy kis tészta partizás. Finom krumplis tészta, meg grízes tészta volt.
Vacsi után irány vissza Pécs. Hazavittük anyut, egy kávé, s irány domus parkoló.

Mikor odaértünk már ott volt a NIKE busz.
Kipakolásztak, és mi már kezdtünk is próbálni. Aztán jöttek szépen lassan. Mindenki kapott egy jó kis csukát.

Kicsi bemelegítés.... Nem is kicsi szinte folyamat az volt indulásig mert elég HIDEG volt.
Éjfélkor 20 futó vágott neki a távnak. Nagyon jó futás volt. Kaptunk pár szurkolást is. A kálvária tetején már senki nem fázott.

Vidáman és egész jól egyben egy csapatban futottuk le a távot. 1:02 alatt.

De ha már teszt akkor had írjak arról a modellről amit én kaptam:

Típus: Nike Lunarswift +2
Méret: 44-eset kértem. (Alapban a lábam 42-43 között mozog de ugye egy számmal jó ha nagyobb a cipőd)
Színe: Fekete (Én zöld párti vagyok. Ez a modell elérhető egy elég feltűnő zöld színben. Ami nem rossz főleg most, hogy korán sötétedik.)

Kinézetre egész szép cipő. Pöttyös mint egy katica. Felhúzva nagyon kényelmes, nem nyom sehol, nincsen semmi varrás vagy illesztés ami feltörhetné a lábat.
Nagyon jól megtámasztja a láb boltozatot. Én kiskoromban lúdtalpas voltam. Ezért ez nekem nagyon tetszett, nagyon kényelmes érzést nyújtott. A mostani modellemhez (Pegasus 26) képest ez sokkal könnyebb. Olyan mintha verseny cipő lenne. Így megértettem a pöttyös mintát: Pille könnyű katica repíti a lábadat. :)
Betonon futunk végig. A csillapítása nagyon jó, nem érzem hogy visszarúgna a lépésem, még dombon lefelé is elég sokat elnyel. Az viszont nagyon zavart, hogy a vizes betonon nagyon csúszott. Egy kicsit futottam földön is föl az alagút mellett ott azt hittem, hogy még rosszabb lesz, de meglepődtem, hogy ott nem csúszott úgy mint betonon.
A táv végén nem dörzsölt ki sehol, semmi vízhólyag. Pedig eléggé hajlamos vagyok rá.
8.6km azért még nem volt elég, hogy komolyabban beszámoljak remélem ez is adott egy kis izelítőt, hogy milyen is ez a csuka.
Nekem elnyerte a tetszésem, lehet, hogy ö lesz a következő cipőm. Tavasszal kell is új.

Viszont nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen volt az a cipő amit a lányok kaptak?!
Úgy emlékszem, hogy Nike Free modellek voltak. Ez a cipő nagyon érdekelne, mert azt hiszem ez az amelyik a mezítlábas cipő érzését nyújtja.

Futás után cipők vissza adása. Az e hónapban meghírdetett ajándék átadása.
Ami ugye egy pezsgő és egy PÉÉF cica volt. Egy nagy csapat jött így ők kapták meg.
Kicsit beszélgettünk még, de a nagy hideg és a korán kelés miatt, elköszöntünk, és irány haza.

Köszönjük a cipőket, és a lehetőséget a tesztelésre!!!

Tesómmal még egyeztettünk, tervezgettünk a Rókaűzésre 3 körül elraktuk magunkat aznapra. 5:30 körül keltünk. Pakolás irány Domus parkoló ismét. :)
Össze jött a csapat kicsi eligazítás és irány Kaposvár nehogy lekéssük a rajtot.
Nagyon hideg volt reggel. De a téren ahol volt a rajt, már ment a kedvcsinálás amit Péter Attila, a táncos lányok, Redbull-os hosztesz lányok, Nike-osok (ők sem aludtak sokat :) ) prezentáltak. :)

Az első szakasz Barbié volt:

Pénteken délután mikor haza értem (bőrig ázva) vettem egy jó nagy kád forró fürdőt hogy teljesen felkészüljek erre a nagyon húzós de fenomenálisan jó két napra :D . Készülődtünk, hogy indulunk Kaposvárra nevezni igaz, hogy az autókkal volt egy kis gond de azt biztos le írták a többiek is :D Szóval oda értünk neveztünk (igaz ott is bőrig ázva de az nem lényeg :) ) az a lényeg, jól elvoltunk :D ) meg vacsiztunk és nyomás vissza Pécsre. Aludtunk egy kicsit anyuval az autóban aztán már a PÉÉFen is voltunk . Ahol a NIKE busz várt minket . Nagyon örültem, hogy a rossz idő ellenére még is sokan voltunk de rettenetesen fáztunk is az igaz :D Szerintem mindenkinek jól esett ez a futás főleg nekünk (anyuval) mert mi egy csöppet le vágtuk de mentségünkre szóljon a következő nap :DD hát haza értünk aludtunk azt hiszem köröl belül 4-5 órát és indultunk Kaposvárra rajtolni :D Bemelegítettem , megnéztem a bemutatót, elköszöntem anyáéktól mert ők elindultak a váltó pontra és oda álltam a rajthoz a vissza számlálást várva. Mindenki neki iramodott és kb a középmezőnyben kezdhettem . Természetesen elkaptam a sorompót de utána vissza zökkentem a saját tempómba . Volt egy leányzó aki mellettem futott, vele beszélgettem néha-néha és szegényt folyamat kérdezgettem hogy mennyi van még vissza de ő sem tudott sokkal többet és ezért el is számoltuk magunkat :// :S de a cél egyenesben sikerült sprintelni még egyet az 5 és fél kilcsi után körülbelül . Azután mindenkinek szurkoltunk ahogy a csövön kifért és a végén még le futottam anyuval a campingtől a célba :DD Kaptunk egy kis jutalmat is : Mint a legrosszabb pécsi csapat :DD Hát körül belül ennyi nagyon tetszett az egész, és remélem jövőre is ekkora buli lesz :D

Ernő:

Második szakasz.

Mint egy fáról lehulló falevél. Így éreztem magam azon a borús, őszi reggelen, amikor megérkeztünk az első váltópontra és megláttam azokat a futókat, akik egy trikóban, bemelegítés közben a pulzusukat számolgatták. Nekem nem kellett számolnom, mert éreztem, hogy maxon van. Max fölé ment, amikor kezdtek befutni az első szakasz versenyzői. Reméltem, hogy váltáskor a chip átvétele sima ügy lesz. Így is lett.

A futást talán kicsit gyorsan kezdtem (magamhoz képest), mert pár száz méter után éreztem, hogy ez nem az én utazó sebességem, ezért kicsit lassabban folytattam. Előttem és mögöttem sem jött szorosan senki. Sántos határában a csapattársak egy jó adag biztatással jutalmaztak. Sántoson sikerült megelőznöm egy futót (vagy arra járót?), Sántos után pedig még kettőt. Majd Szentbalázs előtt mellém ért egy szintén arra futó és talán egy km-t együtt haladtunk, majd sajnos megelőzött. A cél előtti jelzés, hogy már csak egy km van hátra sokat segített. Próbáltam kicsit fokozni a tempót. A váltás halvány emlékeim szerint sikerült, és itt kérek bocsánatot a Szabolcstól, hogy le sem hajoltam levenni a chipet, de a levegővétellel voltam elfoglalva és mire lenéztem már nem volt a lábamon.

A csapattársaknak köszönöm a bíztatást és a váltóponton a meleg teát.   

Szabolcs:

Semmi gond, Ernő a váltás mindig így zajlik aki beér az őrül, oda áll és aki pedig indul az leveszi a chipet  felrakja a bokájára és gooooo........
Most én is elkezdhetném az elejéről, de azt mindenki olvasta már, és nagyon jól összefoglalták nekem se ment volna jobban úgyhogy én csak a szakaszomról írok..... Még annyi, hogy mi őrülünk, hogy eljöttetek és összehoztuk a PÉÉF-es csapatot köszi mindenkinek! :)))

Az én szakaszom a 4. szakasz Szentbalázs - Gödre 8,2km és 340 méter szinttel előző este azt mondtam, hogy 7perc/kili vel megelégszem. Az első 3km-ben volt az emelkedő az elején beért az egyik "csapatbuszunk" ők integettek és szurkoltak, az emelkedő a tetőn pontosan 7 perc/kili volt az eredményem, gondoltam oké akkor menjünk rá a 6:30ra a 4 kilinél javitottam 20 mp oké mondom meg lesz ez aztán következö kilométer 6:37 ezaz következő 6km  6:32 na itt már kezdtem örülni mert tudtam, hogy a végén van egy nagy leejtő ez már meglesz tutira 7km 6:22 repestem örömömben na akkor lefele toljuk legyen 6 perc.....nem lett helyette 6:11 lett a vége nagyon örültem teljesen fel voltam dobódva a nagy kanyar elejéig elém jött a Melinda meg a Badi mondták, hogy nagyon király vagyok ami nagyon jól esett simán tudtam volna még futni tovább pedig kifutottam magam.

Így az időm 50:03 lett, teljesen megelégedve robogtunk tovább mert a többieknek is volt még távja...........

Ferenc:

Azzal kezdem, hogy ez volt az egyik legjobb futóverseny-élményem! Ez nem csak a szép, napos őszi időnek, és a”jól”sikerült távomnak köszönhető, inkább az adta meg a nap hangulatát, hogy futók között, és barátok között lehettem reggeltől-estig!

Az éjszakai nem alvás, és a reggeli korán kelés ellenére meglepően jól éreztem magam amikor a reggeli kávémat ittam – már csak pár óra, és futhatom a 6,5 km-t..A táv nem hosszú, természetesen többször is lefutottam már, de mindeddig csak magamért, most viszont a PÉÉF csapatát kellett erősítenem?!- egy mindenkiért…Így indultam reggel útnak.

Az én szakaszom a Gödrei szakasz volt-6,5 km a”nem nehéz”terepen. Amitől tartottam az az volt, hogy az elején kifutom magam, és nem marad erőm majd befejezni a távot – futóhoz méltó módon. A Gödrei rajt az első újraindító pont is volt egyben, nagyjából ötven futó indult neki a távnak, sokukat a rajt után már csak egy-két percig láttam, és akkor is csak hátulról:) Már az indulás előtt dolgozott az adrenalin bennem, úgy éreztem jól vagyok, így tényleg nagyon figyelnem kellett, hogy ne próbáljak lépést tartani velük; mert biztosan nagyon jó tempót mennek, sokkal jobbat, amit én valaha is tudni fogok. Nagyon jó érzés volt, hogy kb 5 perc után egyre közelebb kerültem az előttem futókhoz, és szépen lassan elkezdtek fogyni az előttem lévők..( persze így is maradtak még bőven). Az első dombnál már többen is gyalogoltak – nagy büszkeséggel töltött el, hogy én nem álltam meg – a Szabi távjára gondoltam, ha ő legyűri azokat a nagy dombokat, akkor nekem is muszáj ezen felmennem, és tempóban maradnom. Folyamatosan néztem az órámat, és próbáltam kitalálni, hogy mennyinél is járhatok, mert kifejezetten jól éreztem magam,és szerettem volna kicsit belehúzni. Aztán egy nagyon zavaró 1 es felfestés volt az aszfalton, ami- mint később kiderült- az utolsó kilométer kezdetét jelentette, de az órám még 30 percet sem mutatott, úgyhogy nem akartam elhinni, hogy már a „végét járom”, aztán a következő domb tetején megláttam a buszokat, és az embereket – de a váltópontot nem-, és akkor kezdtem el hajrázni. Tényleg nagyon jól ment, éppen ezért nagyon sajnálom, hogy nem előbb indultam meg, mert sok maradt még bennem, tudtam volna még 10-15 mp-t hozni kilométerenként..

A nap további része is igazán jó volt, nagyon jó volt izgulni a többiekért, és szurkolni ismerősnek, és ismeretlennek egyaránt!

Köszönöm, hogy meghívtatok, örülök, hogy a PÉÉF csapatában lehettem!!


János:






Sajnos az ő beszámolója még nem érkezett meg de amint meglesz azonnal kiteszem ide a helyére és leveszem ezt a fránya feliratot. ;D

Móni:

Mivel az utolsó napokban kiderült, hogy lányok közül eggyel kevesebben maradtunk, mint kellene (Viki, remélem azóta meggyógyultál!), én nagy lelkesen bevállaltam két szakaszt.

A pénteki éjszakai futás után a szombati fél hatos keléskor ez már nem tűnt olyan jó ötletnek, de azért igyekeztem összeszedni magam. Főleg azok után, hogy Barbi mekkorát futott az indító szakaszon!

Miután mindenkinek szurkoltunk egy kicsit a saját szakaszán, a srácok kiraktak engem a 6. szakasz elején, Tormáson, ahol a falu közepén vártuk a befutókat, én pl. János barátunkat.

Mivel életemben most jártam először Tormáson, nemigen tudtam mit takar pontosan az “emelkedő főutca” kifejezés a szakaszleírásban. Meg aztán nem is mertem minden energiámat kiadni, mert tudtam, hogy utána vár még rám még egy szakasz.

A környék viszont nagyon szép volt, úgyhogy igyekeztem a tájra figyelni futás közben, nem pedig arra, hogy hányan vannak előttem. A legszebb rész az a hosszú egyenes volt a réttel, ahol a PÉÉF kisbusz összes aktuális utasa hullámozva éljenzett és biztatott. Akkor épp eléggé fáradtnak éreztem magam, úgyhogy extrán jól esett a szurkolás. Aztán egyszer csak látszott, hogy a célegyenesben vagyunk, és megvolt az első szakasz. Itt újraindítás következett, még épp elcsíptem Gyulát, mielőtt rajtoltak.

Aztán Jánossal és Csabival előrementünk a következő váltóponthoz az erdei úton, ami gyönyörű volt, de igen kemény emelkedőt tartogatott a futóknak. Közben a nap is kisütött és mi egy szalmabála tetején napozva vártuk a beérkezőket. Akik jóval előbb odaértek, mint vártuk, a végén iszonyú hajrát nyomva az első pár helyért. Élmény volt látni.

Nemsoká megérkezett Gyula is, és elindulhattam a második szakaszra. Valahogy már nem éreztem magam olyan fáradtnak, mint az első körben, és igyekeztem most már tényleg mindent beleadni. Útközben elhaladtunk a kőfejtő meg egy csapat békésen legelésző tehén mellett, szóval még a táj is változatos volt. Élveztem, de jó volt megérkezni Hetvehelyre nagyon.

Itt Csabi váltott, majd Jánossal és Gyulával előrementünk szurkolni neki és a többieknek.

Az egész nap nagyon kellemes hangulatban telt, sokszor kéne még ilyet csinálnunk!

P.S.: Még egyszer köszi a szervezést! 

Gyula:

7.szakasz Zselic (12,2 km)

A szakasz első 3 km-én felfelé kaptattam (Google Föld szerint 140 m szintemelkedés), utána viszont 9 km-es szelíd lejtő következett. Maga a pálya gyönyörű volt, végig forgalomtól elzárt helyen, erdészeti úton kocogtam, közben pedig gyönyörködtem a tájban.

Nem véletlen írtam eddig többes szám helyett egyes számban.

A szakasz újraindítással kezdődött, a szakaszt tehát minden futó egyszerre kezdte, ám a többiek nagyon elhúztak. A futás harmadik percétől egészen a célkapuig gyakorlatilag nem láttam maga körül embert. Ennyi erővel a mezeifutó-világbajnokságra is nevezhettem volna. A saját teljesítményemmel amúgy meg lehetek elégedve, hiszen a 12 kilométert 6:30-as ezrekkel akartam megfutni, és végül 6:31-es ezrekkel futottam. Azt azért be kell vallanom, hogy a tökutolsó hely és a 11 kilométeren keresztül a sarkamban pöfögő záróautó elég sokat elvett.

A verseny tökéletes alkalom volt a PÉÉF-es srácok megismerésére. Este, mikor eredményhirdetés után csoportkép készült rólunk, arra gondoltam, szerencsés vagyok, mert szép helyen, kedves emberekkel futhattam együtt.

Ezúton szeretném megköszönni a HROD csapat egyik tagjának támogatását. A srác kb. 8 km-nél a pálya széléről adott egy korty vizet, ami abban a helyzetben mindennél jobban esett. Többek között az ilyen élményekért éri meg futni.

Csaba:

9. szakasz Hetvehely - Abaliget

Móni elrajtolt Gyulát váltva az erdei útról Hetvehely felé, és -tudván milyen gyorslábú- kicsit nógatni kezdtem a Jánosékat, hogy induljunk már, nehogy ne tudjak bemelegíteni időben. Majdnem be is jött, mivel leparkolás után kiszálltam, elkezdtem nyújtani és a mi Mónink nagy tempóban már közeledett is. Hirtelen megértettem, hogy az aktuális váltó emberke rajt előtt mért volt kevéssé közlékeny: engem is elmart  a versenydrukk. Gyors pulzusmérő,  gps indítás és már vadásztam is le Móni bokájáról a csipet, és nyargaltam is Abaliget felé. Mint kiderült, kissé túlságosan is bekezdtem, 5 perc/ km alatti idő nekem még nemigen volt, de az első kilométer igy ment le. Érezvén a közelgő infarktusveszélyt, próbáltam visszafogtam magam, hisz volt még 7 km…  Szerencsére, tekintettel élemedett koromraJ  még a bólyi sportpálya szélén jó érzékkel kiválasztottam egy könnyű szakaszt, mert tényleg nem volt semmi komolyabb emelkedő, amit eléggé rühellek. Fogytak a méterek, és éreztem, hogy ezzel a tempóval is lesz még erőm hajrázni a végén. Egy árindzs pólós valakit követtem az elejétől kezdve, és egyre  közelebb kerültem hozzá, ami simogatta az önérzetemet. Aztán már Abaliget belterületén nagy büszkén megcsíptem egy kék melegítős emberkét, később kiderült hogy a kis- és nagymamák csapatába tartotó egyik hölgy volt, aki fiú szakaszon indult… hááát nagy fegyvertény volt! 

Mindegy: a lényeg, hogy idei legjobb km-es időmmel nyomtam le a távot, és nagyon büszke vagyok Rátok meg magamra, hogy megcsináltam, megcsinálhattam veletek!

Román:

Az egész a pénteki éjszakai futáson kezdődött egy kis Nike Lunarglide+3-as ( az ára kb 32 - 33 ezer)  cipő tesztelésével. Nekem narancssárga(!!), Melindának rózsaszín jutott. Sajnos nem futottam le a teljes távot, a jobb térdem rakoncátlankodott egy kicsit. PÉÉF-ről kb 02:08-kor értem haza. Ittam egy kakaót és azon gondolkodtam, mit készítsek a szombati napra. 03:00-kor feküdtem le, de még egy jó negyed órán át csak forgolódtam.
Aztán másfél óra alvás után keltem, elintéztem a dolgaimat és el kezdtem készülődni. A többiek igencsak meglepődtek mikor rövidnadrágban megjelentem. Bepakoltunk és útnak indultunk. Idő közben mindenről amiről kellett, arról tájékoztattak. Jó volt szurkolni a többieknek, főleg, hogy Barbi nagyon jó idővel kezdte meg a rókaűzést. Gáborral lemaradtunk Szabolcs "célba" érkezéséről. A nap kalandosabb része, úgyis Abaligeten várt ránk. Könnyíteni szerettünk volna magunkon az Arany szar vasban. Úgy látszik, hogy az új amerikai találmányokról, mint a kilincs, villanyégő, ülőke és a vízcsap még nem hallott a tulaj.
14:20 3. újraindítás. Következett az én szakaszom. Köszönöm mindenkinek a jó tanácsokat és tippeket. Ezek közül csak egyet nem fogadtam, még pedig azt, amelyiket Szabolcs mondta: miután balra befordultál, ne nézz fel! Sajnos felnéztem. Első gondolatom....szép. A többi tanácsot megfogadtam, nem fárasztottam ki magam a táv elején, tartalékoltam a végére. Meg is lett az eredménye, a lejtőn lefelé utolsó voltam, nagyon lehagytak, de utána sík terepen sikerült három 2-3 futót megelőznöm.
Az eredményhirdetésen kisebb sokk ért bennünket, hogy mi forgathatjuk le a Star Wars következő 3 részét. Sikerült nyernünk 12 főnek szóló belépőt Laser Wars játékra.
Ez a nap egy örök élmény marad számomra. Jól éreztem magam, jó volt a csapat, a hangulat.
Szívesen mennék ezzel a csapattal a tavasszal megrendezésre kerülő szarvasűző futásra is.


Ui.: izomlázam abszolút nincs.



Gábor:

Nagyon élveztem az egész napot, bár az eleje nehezen indult be, mert hideg volt. De mikor láttam, hogy Barbi csak úgy szántja a betont olyan sebességgel ér be a céljába. Akkor már tudtam ez igazi futó időjárás.
Végig próbáltunk minél több helyen megállni szurkolni. Sajnos a Gyulánál meg a Csabánál nem tudtunk. Azt mondták, hogy nem lehet arra menni kocsival. Aztán később kiderült, hogy mégis lehetett volna, csak nem volt olyan jó az út.
Abaligetnél vártuk az újraindítást és a többieket. Itt a szép emlék már fel lett hozva. De tényleg az arany szarvas wc kemény. :)
Biztattuk Románt, hogy csak nyugodtan. De persze alap, hogy izgul az ember. Ez a normális, és ez egy jó dolog. Pont ez miatt érdemes versenyre járni. Mikor már én a Román távja előtt a saját szakaszomon kattogtam. Már nagyon mehetnékem volt. 11. szakasz volt az enyém. Orfű - Mandulás Kemping.
Orfűn a váltópontnál, melegítés közben már nagyon sasoltam, hogy mikor jön Román. Megjött, gyors chip le, közben meg kérdeztem, hogy ment? Mondta a térde kicsit oda. Mondtam maszirozza meg. Aztán irány.
Kapásból keményen felfelé. De Szabolccsal átbeszéltük a technikát, az elején lassan a kereszteződésig. Itt szépen bemelegítősen mentem. Bár már itt is 6:40 eseket mondott a telefon. Aztán a kereszteződéstől felfelé.
Próbáltam kicsit finoman gyorsítani. Közben előztem, pár embert. Egyikkel kicsit beszélgettünk. Próbáltam megfűzni, hogy jöjjön éjszakai futásra. Azt mondta hogy akkor ha lesz villamosunk. :) Mert ugye Pesten a villamos síneken futottak. Úgyhogy el kel kezdenünk építeni. :) :)
Közben szurkoltak a Móniék. Kaptam inni Gyulától NAGYON jól esett. :) Utána nemsokára kaptam volna megint, egy másik csapat tagjától. Ezt is nagyon köszönöm itt is, de mivel előtte ittam így nem kértem.
Remeterét. Tesómék ott voltak fent. Az ő biztatásuk és az, hogy iszonyat jól éreztem magam adott még egy csomó erőt, így nem jelentett gondot az újabb gyorsítás.
Itt már olyan 6:20 körül lehettem. Ismét vízzel kínált ugyan az aki az előbb, most el is fogadtam. Jól is esett mert nagyon száradt a szám. Köszönöm. :)
  Már messze láttam egy srácot gondoltam őt megfogom, de nem akartam nagyon belehúzni nehogy elfussam magam. Így aztán mikor utol értem akkor kicsit beálltam mögé felvéve az ő tempóját. Ez picit pihentetett is. Aztán láttam hogy még 2 ember van nem messze. Na akkor újabb küldetés. Kiálltam, és mentem utánuk. Itt is az volt a technika, hogy mikor beértem őket akkor kicsit mögéjük álltam. Nem volt először képem megelőzni egyszerre 2 futót. Azt mondtam magamba: Nem vagyok én olyan nagy futó, hogy leelőzzem őket. Erre az egyik srác félre állt. Így nem volt szélárnyék. Egymás mellett futottunk hárman. Kicsit növeltem a tempón. Az egyikük egy idő után lassult. Majd le is maradt. A másik srác jött velem. Aztán tudtam nemsokára Lapison vagyunk, és akkor már nem lesz több domb, így még gyorsítottam. Szépen lassan elkezdett leszakadni a srác. Az egyenes részen olyan könnyen tudtam lépni, így ugyan azzal az erővel mentem tovább mint a dombon, de ugye az egyenes miatt gyorsabban tudtam haladni. Láttam tesómékat. Nagyon jól esett a szurkolásuk. Melinda kérdezte, hogy tényleg pacsizunk a váltóponton? Szabolcs, hogy hány perceseket futok. Nem tudom volt a válaszom. Tényleg nem tudtam mert csak a futásra figyeltem azt hallottam hogy 6 de a végét nem figyeltem. Jött a 4. szakasz Lapistól lefele Mandulásig. Innen még gyorsítottam. Csak arra figyeltem, hogy jól lépjek, nehogy valami baj legyen. Mentem lefelé. Szemből jött egy futó mondta már csak kb. 1km. Köszöntem neki, és még rátapostam. Megelőzve két srácot. Annyira jó kedvem volt és olyan jól esett a futás, hogy mondtam nekik: GYERÜNK GYERÜNK ITT A VÉGE!! Közben beszúrt az oldalam. Kellett nekem fecsegni. A végén láttam még egy srácot őt is meg akartam fogni. De már nagyon közel voltunk a célhoz. Sajnos nem is jött össze, hiába hajráztam 1000-el. De nagyon elégedett voltam a futással. Annyira felül múltam magamat. Nagyon meglepődtem. 10.47km 591 méter szint 58p:39s alatt megvolt. Az az 5:36 os percek. Pedig a tesómmal mikor terveztük a futást. Poénkodott, hogy 5:50 eseket menjek. Én meg mondtam: Hülye vagy?! :)
Célban minden szuper volt. Semmi fájdalom, csak lüktetett mindenem. Iszonyatosan jó futás volt. Szerintem futó életem során az egyik legjobb futása volt ez. De a csapatunk minden tagja hozta a P.B.- ket. Mindenkinek nagy gratula. Nagyon jók voltunk.

Melinda:

Iszonyatosan izgultam! Felnőtt életem első nappali futóversenye. Egész nap ezt az érzést próbáltam lenyomni magamban. Fáztam reggel, rajt előtt megkönnyeztem a nagylányomat, mert egyedül kellett hagyni, hogy odaérjünk a váltópontra, de természetesen ezek felesleges anyai könnyek voltak. Nagyon ügyesen futott és szerintem még sok lett volna benne, de nem tudta mennyi van vissza ezért nem érezte mikor induljon meg. Mindenkinek szurkoltam és gratulálok is mert szuperek voltunk mindahányan, de mikor végigmentünk a Szabolcs szakaszán a szurkoló busszal háát bevallom kétségbe estem egy picit, (remélem nem lesz baja és végig tudja majd futni,) természetesen ezt is túlaggódtam na nem mint anya hanem, mint "jófeleség". Barbussal próbáltunk minél hosszabban elé menni és mikor jellegzetes mozgása feltűnt a távolban akkor megkönnyebbültem, könnyedén és jó iramban futott. Akkor már csak a szurkolásra összpontosítottam és próbáltam utánuk futni, hogy lekapjam a váltópontra érkezését, na ez nem sikerült :)

Ismét elhatalmasodott rajtam az én szakaszom nyomása. Mindenki próbált nyugtatni, hogy ne aggódjak csak 3.5 km és lejtős nem lesz gond, meg hasonlók. NA ÉPP EZÉRT FÉLTEM, RETTEGTEM úr isten mi lesz ha nem bírom, mi lesz ha meg kell állnom hisz rövid és egyszerű! Elindultunk Feri után és inkább megint a szurkolásra koncentráltam na meg a szendvicseimre ehettem ihattam hisz bőven volt időm. Az Abaligeti váltópontnál én is megpróbáltam az Arany szar WC-t de én már az ajtóban visszafordultam, és inkább a természet adta lehetőséget választottam. Mivel korán értünk oda és 3 csapattársunkat sajnos nem tudtuk szorosan követve biztatni ezért próbáltam az előző 24 órát kicsit átmeditálni.

Csaba beérkezése után, Románt sikeresen elrajtoltattuk, utánna irány Orfű. Gábor melegített, én elkezdem átöltözni. A váltásuk után szinte már nem láttam és nem hallottam, annyira a futásomra gondoltam, (biztos kinevettek érte de tényleg nagyon izgultam!) próbáltam rendesen bemelegíteni és mire a Manduláshoz értünk szinte már rajtra kész voltam. Túl sokat kellet lébecolni az indításig és még a felfújható rajtalagutat sem állították fel nekünk, kicsit olyan mezei rajt volt, de végre elindították és én csak futottam és féltem és futottam és féltem hogy mindenki leelőz vagy, hogy elesek vagy mit tudom én kicsit kiabáltam is egy fiuval mert elémvágott és igazából mérges voltam, hogy a női szakasznál miért kell nekünk a pasikat kerülgetni vagy esetleg félreállni ha nem akarunk elesni (na de mindegy ez szervezési baki szerintem) aztán kicsit fellazult a tömeg és akkor már tényleg csak futottam, rohantam mint még soha életemben az időm fogalmam sincs mennyi volt nem is értettem volna, a lánykám kísért végig és köszönet érte. Aztán ráfordultam a kis utcára és már levegőt is alig kaptam a lábaimat nem éreztem és szerettem volna megállni, de nem tudom miért csak futottam és próbáltam gyorsítani és szerintem iszonyatos hajrával végre célba értem. Aztán összeborultam Barbival és... és... akkor már tudtam ezért futottam, ezért az örömért, a csapatért a PÉÉF -ért. Nagyon örültem, hogy veletek lehettem, egész nap, és büszkén vettem át a nyereményünket is. Remélem jövőre Viki is velünk futhat majd és részese lehet olyan élménynek aminek mi részesei voltunk!!! Köszönöm!!!!!!!!!     

"Röviden" ennyi volt a mi hosszú és élményekkel dús hétvégénk, bocsánatot kell kérnem a késői kihelyezés miatt de ez most így jött össze.

Remélem te is mint olvasó kicsit átélted velünk ezt a két napot és megláttad a futás öröm oldalát vele, köszönöm, hogy végig olvastad, találkozunk a PÉÉF-eken.