Sziasztok.
Márciusi éjszakai futás óta sok minden történt velünk. Végre megjött a várva várt tavasz. Futottunk a Pécs-Harkányon, trappoltunk a hegyen egy "vendégfutást", nőnapkor is futottunk, voltunk BSI Futónagykövet találkozón, és futottunk március 15.-én 1848-ra emlékezve, és még Bajára is eljutottunk egy igazi tavaszi félmaratonra:
Pécs-Harkány váltóban: (Március. 04.)
Először egyéniben gondolkodtunk aztán jött egy lehetőség, hogy a Baranya Hotel színeiben futhatunk váltóban. Először még mást keresgéltünk, aztán arra gondoltunk, hogy mért is ne mennék mi csapatban.
Így beszerveztük Csabát is, hogy jöjjön velünk.
Gábor: Pécs Verseny utca - Pogányi repülőtér
.JPG)
Aztán végül is sikerült minden. Rajtszám a helyén térdbandázs is. Egy utolsó orr fújás, és indultunk.
Sok PÉÉF-es volt a mezőnyben.
Beával futottam a domb tetejéig. Jó volt, mert elég szép tempót mentünk, de mégsem futottam el magam.
A dombot mindenképpen vele akartam végig menni, hogy lássam jól van-e?! (Sérülése volt) Úgy láttam megy neki, és mondta is, hogy menjek nyugodtan, így a Körforgalom előtt megindultam. Nagyon jól esett a nagyobb tempó. Pedig ilyen tempóban nem nagyon szoktam futni. Innen is látszik, hogy a közös futás, a verseny mennyi plusz erőt ad.
Egyszer csak utolértem Ernőt elég komoly tempóban ment, ráadásul egyéniben csinálta. Kicsit beszélgettünk, de mivel az én szakaszom nemsokára véget ért, kicsit még beletapostam. Amikor már láttam a váltópontot akkor egy sprint, és jöhetett a Szabolcs. Gyönyörű napsütéses időjárás, több száz futó, iszonyat jó hangulat. Mi kell még? Tökéletes nap volt. Végén meg szauna meg minden ami jó. :)
Szabolcs: Pogányi repülőtér - Túrony
Leváltottam a Gábort és hajrá, neki indultam!
Nem tudtam mennyit mehetek mert a telefonról levettem a hangot és így nem beszélt nekem kilométerenként amikor kezdett gyanús lenni gyorsan megnéztem, hogy mi is a helyzet. Majdnem 2km-nél voltam és nem egész 10 percnél. Nagyon jó 6perc/kilinél szerettem volna jobbat futni végig. Bízván a téli alapozgatásban.
Nagyon jól ment az egész szakaszt a Gáborék Szalánta előtt szurkoltak nekem nagyon jó volt.
A végén el is számoltam magam,így rövidebb lett a hajrám :) ,de az időm igy is 5:24/kili lett. Tökéletes megelégedéssel, hagytam, hogy Csaba vigye tovább a stafétát. :)
Csaba: Túrony - Harkány
A „önkéntes kijelölés” alapján a harmadik szakaszt nyertem meg. Szabolcsnak szurkolva majdnem lekéstem a váltásomat, de végül rendben leváltottam Szabit.Gyors chipcsere, és nekivágtam az etapomnak, amit előre lecsekkoltam és tudtam hogy mintegy 1,5 KM-en át kb. 60 méter szintkülönbség után egy nagy lejtő vár rám a befutóval. Ennek megfelelően elég merészen fordultam rá az emelkedőre és nyomtam is a tetejéig. A lejtő aztán jól megnyújtotta a lépteimet, csak arra kellett vigyáznom nehogy rosszul lépjek a nagy tempóban. Életem legjobb idejével finiseltem be, megelőzve egy közvetlen vetélytársat, aki nehezen adta fel a pozícióját, de a gyors végét nem bírta.
Nagyon jól sikerült az első Pécs-Harkányom, amit jó kis wellnesszel koronáztunk meg. Köszönöm a versenytársaimnak, szurkolóinknak!
Csaba
Vendégfutás:
Nem volt ez egy beharangozott vendégfutás. Teljesen spontán jött, és mint minden spontán dolog ez is nagyon jó lett.
Gyula volt a vendéglátónk, bátyámmal, és Csabával futottunk az ő útvonalán.
Tettye környékéről indultunk. Szépen nyugisan hol sétálva, hol kicsit kocog mentünk fel a Dömör kapuhoz. Bemelegítésnek nagyon jó volt.
Aztán egy kicsit kocogva (mert hűvös volt) elértünk a sípályához. Itt mindenki a saját tempójában küzdötte fel magát a hegyre. Már csak a gyönyörű kilátás miatt is érdemes felmenni. Remegő lábakkal, lüktető halántékkal, piros arccal, és izzadságtól gyöngyözve, csodáltuk az elénk terülő tájat.
Aztán irány még egy picit felfelé, a Tv-toronyig, és onnan már csak lefelé ereszkedtünk szépen kellemes tempóban nyújtóztattuk lefelé a lábainkat. A Hotel Kikeletig betonon mentünk, onnan vissza mentünk az erdőbe, és túraútvonalakon érkeztünk le újból Tettyére.
A végén egy jó nyújtás, kis teázás, gyümölcs és csíra evés, és egy jó beszélgetéssel zártuk ezt a kis rögtönzött vendégfutást.Nagyon jól éreztem magam. Köszönjük a futást, és a frissítést.
Ezek után még egyszer csináltunk egy hasonló futást. Csak akkor 3 szor másztunk fel a sípályán, tetején fekvőtámaszoztunk, és egy kisebb körön mentünk le, hogy viszonylag gyorsan újból megmászhassuk a hegyet. :) Itt csak az utolsó kőrben mentünk úgy körbe mint az előző futás során. A végén még egy kicsit sprinteltünk remegő lábakkal, de a szokásos jóleső érzéssel és nagy mosollyal ért véget ez a futásunk is.
Szóval ha van kedvetek futni közösen. Szeretnétek megmutatni hol futtok. Akkor szóljatok ránk.
Személy szerint imádom az új tájakat, helyeket. Láthatok olyan helyeket is amiket alapban nem biztos, hogy megismernék.
Nőnapkor is összegyűltünk egy kis futásra. Persze ez is egy teljesen spontán ötlet volt. :)
Reggel indultunk neki Mónival, Gyulával, Csabával, és Szabolccsal a Nagybani piac - Malomvölgyi tó útvonalnak.
.JPG)
Móninak egy tábla csokival kedveskedtünk, a fiuk meg kaptak egy-egy banánt, futás utáni energia pótlásnak.
Ahhoz képest, hogy Móni azt mondta nagyon lassan fut mostanában, hát elég jó tempót mentünk. Szabolcs és Gyula a tó parkolójában megfordultak. Mi mentünk egy tókört.
Ahol a tempó még gyorsabb lett. De azért beszélgetni tudtunk végig. :)
Szóval tökéletesen indított nap volt. Futás végén teáztunk egyet.
.PNG)
Szeretek reggel futni. Bár nehezen kelek fel, és indulok meg reggel, de ha egyszer már a lábamon van a futócipőm és megindulok akkor már nincsen megállás. A reggeli futás rátelepszik az egész napra, és sokkal jobban vidámabban telik. Szerintem mindenkinek kéne munkakezdés előtt egy kicsit sportolni.Így egyből máshogy menne a munka is. Plusz talán jobban figyelnénk egymásra.
A várva várt BSI Nagykövet találkozó:
Március 10.-11. volt a nap amikor összegyűltek a Futónagykövetek az ország minden pontjáról, sőt még külföldről is Komárnoból is érkezett nagykövettársunk.
Összesen eddig 27 településen 48 futónagykövet van. De továbbra is várja a BSI a futó nagykövetek csatlakozását. Ha te is szeretnéd összefogni a környezetedben élő futókat akkor jelentkezz futónagykövetnek..
Budapesten a Római parton, a Hotel Római volt a másfél napos találkozó helyszíne. Percízen beosztott programtervet szinte tökéletesen betartottuk. Sok mindenről volt szó és sok jó ötlettel lettünk gazdagabbak.
Hogy miért is jött létre a futónagykövet program?
Rengeteg futó volt, van, és reméljük sok sok lesz is aki koptatja az aszfaltot, vagy éppen suhan az erdőben. Plusz rengetegen vannak akik még nem tudják, hogy futók lesznek, és mégis megtörténik velük is a csoda. Elkapja őket is a láz, és elkezdenek futni. Hiszen mindenki így kezdte. Mi is a testvéremmel. Na jó vannak akik futócsukában születtek. :)
Szóval a futókat szeretnénk összehozni, szeretnénk, hogy egy nagy család legyünk. Hiszen egy táborban vagyunk egy sportot űzünk. Sokan futnak egyedül. Pedig csapatban még jobb futni. Fejlődni is könnyebb. Sok információt lehet szerezni, tapasztalatot cserélni.
A kezdőkkel is szeretnénk megszerettetni a sportot, megismertetni a mozgás örömeit, és átadni a tapasztalatainkat.
Sport jobbá farag minket egészségesebbé, és fitté, szebbé tesz. Már csak az egészségünk megőrzése érdekében is érdemes elkezdeni sportolni. Mert sajnos a mai világban
nagyon sok a szív- és ér-rendszeri megbetegedés.
Szóval futók és leendő futók éledjetek csatlakozzatok közös futásainkhoz, és legyen a futás itthon is annyira elismert, és közkedvelt sport mint külföldön.
Várunk titeket sok szeretettel futásainkon. ;)
Sok információ szerzés, tapasztalat csere közben volt időnk futni is ha már Futónagykövetek vagyunk. :) Kétszer futottunk egyszer délután és egyszer kora reggel. Egy-egy órát.
Nagyon jó volt futni a sok nagykövettel és a BSI csapattal. Na meg persze az Ultra futókkal, IronMan-ekkel, Spartatlonossal, Olimpikonnal.
Első nap végén volt egy nagyon jó csapatépítő játék, sok-sok érdekes kérdéssel. Egyszer ezt majd megcsinálhatnánk mi is.
Második nap meglátogatott minket és lelkesítő beszédet tartott nekünk Monspart Sarolta. Nagyon jó beszédet tartott. Sikerült aláíratnom az általa és Miltényi Márta által írott könyvet.
Eszmélet az a sok energia, és az a nagy lelkesedés ami Saroltából jön. Ebből az energiából kaptunk mi is egy kicsit. Nagyon jó volt látni, hallani, hogy milyen elkötelezett a futás és a sport iránt. Azt láttam, hogy a futásért él, és mi a futók éltetjük őt. :)
Szóval egy nagyon jó hétvége volt. Remélem, hogy szépen fognak épülni a futóközösségek. Ehhez mindenkinek sok sikert, és kitartást kívánok.
Futás Március 15.-én:
Hétfőn (márc.12.) jutott eszembe, hogy mi lenne ha az 1848-49 es forradalom, és szabadságharcról egy kis futással emlékeznénk meg.
Ez a futás játék volt az évszámmal mert lehetett sétálni/kocogni 1,848km-et vagy futni 18,48km-et. Persze mindenki annyit futott, sétált amennyi neki jól esett.
Lényeg az volt, hogy mozogjunk az ünnepnapon is. Egyébként nagyon sokan voltak Malomvölgyi tónál, rengeteg túrázó család, sok futó volt rajtunk kívül is és sok kerékpárost is kicsalogatott a szép napsütés.
Meglepődtem, hogy a késői beharangozás ellenére Pancsával (bátyám legkisebb gyereke), és unokatesóm kutyájával Vacakkal együtt 22-en gyűltünk össze.6-túrázónk volt.
Nagyon jó, hogy ők is kijöttek, és bár nem nagyon tudtam beszélgetni velük remélem ,még találkozunk máskor is. Anya és Apa is ott volt a túrázók között. Ők voltak a frissítő pontosok a Pannával együtt. :)
Az eon parkolóból indultunk, onnan mentünk ki a Malomvölgyi-tóra. Ott sokan futottak egy vagy két kört. Ketten a Csabával maradtunk a végére, és megcsináltuk a 18,48-at. Ez a futás egy tesztelés, felkészülés volt nekünk a Bajai Kikelet Félmaratonra. Ami jövőhéten 24.-én lesz.
Jót futottunk/túráztunk köszönöm mindenkinek aki ott volt.
Várunk titeket legközelebb is.
Iszonyatosan über frankós volt. Kicsit tartottam tőlle, hiszen tegnap fejeztem be a lébőjt kúrát, és féltem,, hogy nem lesz elég energiám.
Kedves PÉÉF-es kollégákkal, és a párjaikkal mentem le. Konkrétan Gabival, Péterrel ők futottak, Zsanival, Norbival ők szurkoltak. Köszi a fuvart, meg az egész napot. Jó volt a társaság.
Szóval már korán több mint 2 órával elöbb értünk le. De legalább kicsit ettünk még, volt időnk öltözni, beszélgetni. Közben megérkeztek Csabáék is. Velük is beszélgettünk egy kicsit, és Móniéktól kaptam egy nagy müzli szeletet névnapom alkalmából. Olyan kedvesek voltak, hogy felköszöntöttek. Köszi szépen. ;)
Aztán egyszer csak mondta Péter Attila, hogy nemsokára rajt. Gyors wc, ahol aztán össze futottam még egy PÉÉF es futó társunkkal. :) Sokan voltunk PÉÉF esek. Tök jó! Plusz sok sok ismerős, és sok futónagykövet volt ott. Tényleg márcsak ezért megérte elmenni, hogy találkoztunk és tudtam beszélgetni velük.
Aztán 3..2..1.. RAJT! Az első 12km et végig Csabával mentem. Legelején még bandáztunk Gabival, Péterrel, Gergővel. Csabával az elején beszélgetősre vettük. De aztán éreztük, hogy nem megy nagyon a beszéd. Megnézte a telóját és rájött, hogy a tempó miatt nem megy olyan 5:30 körül voltunk. Nagyon meglepődtem, mert nem éreztem annyinak. Aztán olyan 6 körül, éreztem egy kisebb rosszul létet. A hirtelen fejmozgásoknál nem frissült olyan gyorsan a kép. Így egy ideig nem nézelődtem. Pedig azt nagyon szeretek. A frissítőponton a mazsola és izo kicsit helyre rázott, és onnan már jól éreztem magam. Olyan kedvesek voltak a frissítősök, voltak kisgyerekek is hordták előra a vizet. Plusz sok szép lány volt köztük. :) 12km nél váltott a Csaba a Mónival, de a Csaba egyénibe is ment, így jött tövább. Váltópont elött megbszéltük, hogy én ha nem gond nem állok meg. Ugyen itt vettem észre, hogy a Kis Gábor is itt fut valahol. Próbáltam fűrkészni ott ahol találkoztunk a nállunk gyorsabbakkal, de nem láttam. Lórántot viszont igen aki babakocsival is 1:40 körül ment. Nagyon szép tájakon mentünk. Konkrétan a nagy része a dunaparton volt, a másik fele meg a belvárosban. Szép Baja belvárosa. Macskaköves a plac, tök jó! Aztán 17 környékén eléggé odavoltam, de nem volt messze egy lány gondoltam őt befogom, és megyek vele. Plusz itt kaptam a szurkolós utitársaimtól egy korsó vizet aminek egy részét megittam egy részét meg magamra locsoltam. Ez is jól jött, kicsit kizökkentett. Aztán végre utol értem a kiszemelt lányt. Hu elfáradtam. De tartottam az ő ritmusát. Nagyon szépen haladt, és még olyan szépen finoman ruganyosan futott, hogy azt hittem váltós. Próbáltam nézni a rajtszámát, de úgy gondoltam, egyszerübb ha megkérdem, bár nem ment olyan könnyen a beszéd. Egyéni volt ő is, és ráadásul ez volt az első félmaratonja. kb 3km volt vissza mikor beszéltünk, és olyan vidáman mondta, hogy még azon gondolkozik, hogya végét meghúzza, hogy ez nekem annyi erőt adott, így tartottam vele. Aztán jött egy kicsi lejtő, itt kézifék ki és bár nem akartam de meg is előztem. Innen már nem volt messze a cél. Már hallottam Péter Atilla hangját. Az volt a mai célom, hogy 2 órán belüli félmaratont fussak, és nem tudtam hol járok időben. Így próbáltam még kicsit meghúzni. Aztán bekavarogtam a célba és nagyon örültem mert 1:50:52 lett. :) :) Megvártam a lányt és gratuláltam neki. Aztán találkoztam sok ismerőssel. Beszélgettünk sokat, de itt egy fura érzés fogott el: Úgy éreztem mintha fájna a beszéd, és nagyon préselnem kellett a levegőt. Plusz halkultam a mondatok vége felé. Mondtam, hogy elmegyek nyújtani, és gyors le is ültem, mert úgy éreztem összecsuklok. A nyújtás és az ücsörgés segített. A Gyulától kaptam pezsgő tablettát az is jó volt. Gravíroztattunk is az érmünkre. A monogrammomat, és az időmet. Aztán megvártunk mindenkit, kicsi beszélgetést, és irány halászlét enni. Mire sorrakerültem már tényleg éhes voltam rendesen. Nagyon jól esett. Inkább halból ettem többet. Jó volt, mert mindenki magának szedett halat.
Szóval ez a nap nagyon jó volt. Minden névnapom így telhetne. :) :D
Most Gabi tollából származó élménybeszámolót olvashatjátok Gabi az egyik kedves PÉÉF-es kollegina. Nagyon jó, lelkes, vidám futó. Bár a félmaratontól már egyszer kapott egy pofont, de ő mégsem adta fel a "harcot". Nem rosszként könyvelte el a megtörténteket, és nem hagyta abba a futást, sőt: Most itt a Kikeleten megmutatta, hogy ki a legény... öö.. akarom mondani nő a gáton. Azt hiszem igazán jó példa az ő útja. Hiszen ami nem megy elsőre, az majd megy másodikra. Sosem szabad feladni, és lényeg, hogy élvezzük a futást. Na de most hallgassuk illetve olvassuk az ő történetét:
2011. Nike félmaraton Budapest:
A 21 km-es távból 18-at sikerült lefutnom...a 16 km-es jelzőt még láttam, aztán se kép, se hang...majd
18.2 km-nél elájultam. Hogy tettem meg azt a 2 km-t, számomra is örök rejtély marad...De a tudat, hogy
kidőlésig (szó szerint) küzdöttem, maximálisan kielégíti az elvárásaimat.
A nagyon durva 35 fok, és a hülye "nem eszem szénhidrátot" felfogásom eredménye az lett, hogy bár a
lábaim még bírták volna, a szervezetem feladta:-( És ilyenkor az a nyavalyás 3 km is nagyon sok!!!
Az élmény, amit kaptam, leírhatatlan: a tömeg, ami körülvesz, több ezer vadidegen ember, akik egytől egyig
különböznek egymástól és mégis van bennük vmi közös, akik mindvégéig biztatják,tartják benned és
egymásban a lelket, egy idegen a futók közül, akinek nem számít az időveszteség, csak segíthessen rajtad, a
szeretteid szurkolása és féltése, a megmérettetés érzése, az, hogy milyen jó érzés volt kicsit feszegetni a
határaimat,mindenért kárpótolt!!!
Nem beszélve arról, hogy egy ilyen megmérettetés nagyon jó önismeretei tréning is egyben!!! Sok mindent
máshogy látok, és sokat tanultam. És ami a lényeg:
Nem adom fel!
Kikelet félmaraton:
Nem voltam épp kirobbanó formában, és még soha nem futottam úgy, hogy ne érezzem közben a mozgás örömét...hát most ez is megtörtént.
Talán túlságosan is bennem volt a múltkori félsiker (szándékosan nem irom, hogy kudarc, mert sem most, sem pedig akkor nem éreztem annak) élmény gondolata, és túlságosan ráfeszültem. És testileg sem voltam épp a toppon, köszönhetően annak, hogy Nő vagyok:-)
Szóval ez a futás most vmi egész másról szólt. Küzdelem volt, önmagammal szemben...egyfajta bizonyítási kényszer.
Szerencsére azonban olyan emberek voltak ott velem, akik számomra nagyon sokat jelentenek, és akik mindvégig drukkoltak, támogattak, felhúztak, mikor a lejtő szélén álltam (ezt külön köszönöm neked, kedves futótársam), így végül célba értem, MEGCSINÁLTAM!
Időn belül:-)))
A célba érés öröme leírhatatlan, életre szóló élményt adott, mindent megért!!!!!!
Még egyszer köszönöm mindenkinek, a "fotósunknak" (Gabi férje Norbert) és a legfinomabb vizet osztogató csinibabának (Gabi barátnője Zsanett) dupla köszönet!
Neked pedig S.P. (A futótárs Péter aki szintén PÉÉF esek örült táborát népesíti. szerk.), örök hálám, hogy segítettél!!! És remélem lesz folytatás!
Gratulálunk azoknak akik teljesítették.
Jó pihenést mindenkinek.
Hát ez történt velünk Márciusban.:)
Zárásképpen gratulálok minden Balaton Szupermaratonon résztvevőnek, és teljesítőnek. Le a kalappal előttük.
Sziasztok.
Futócipőt fel, és irány a végtelen! :)
Üdvözlünk titeket: Gábor, Szabolcs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése