Idén számunkra először, belekóstoltunk a Yours Truly futás ízébe. Így utólag mondhatom egész finom, téli alapozós kis csemege. Ezért biztos, hogy jövőre is tovább ízlelgetjük ezt a kicsit nehéz, de szép, ízletes, és vidám YT-t.
Számokban: 8 rettenthetetlen futó, -3C, 3 PÉÉF kör kicsit módosítva, összesen 182km, 4-5 liter tea, kávé, sütik, banán, aszalt gyümik, óriás mazsola, szőlő cukor... :)
Köszi a sok frissítést! A maradékot meg majd elkoptatjuk PÉÉF-en és Vendég futáson.
Jövőre 50? :D
Mivel ahogy említettem az előbb sok rekord futás volt így Csaba kitalálta, hogy mi lenne ha megint lennének külön beszámolók. Hiszen együtt, de mégis mindenki máshogy élte meg ezt az örült hétvégi futást.
Jó ötletnek tartottuk.
Így most a résztvevők beszámolóját olvashatjátok: (Még hiányos, de ha érkezik akkor pótoljuk.)
Móni:
Hol is kezdjem? A Yours Truly szuper ötletnek tűnt, és amikor felvetődött, hogy csináljuk meg együtt,
éjszaka, nagyon lelkes voltam. Bár félmaratonnál még sosem futottam hosszabb távot, reméltem,
hogy az a 4 plusz km már nem akkora ugrás. Aztán mire eljött jan. 28-a, erősen elkezdtem kételkedni
magamban, főleg a beígért -10 C-os hőmérséklet miatt, meg sajnos egyébként sem éreztem valami
jó formában magam a heti edzéseken. De persze a többiek nagyon elszántak voltak, így aztán én sem
akartam kimaradni a jóból.
Alaposan beöltözve érkeztem meg a Domus parkolóba, ahol egy pillanatra
megint elbizonytalanodtam, mert az ismerős piros kocsi még nem volt sehol. Szerencsére Bea rögtön
felajánlotta, hogy melegedjünk a kocsijában amíg megérkeznek a többiek. Mikor mindenki befutott, gyorsan előkészítettük a teákat és a frissítőket Csabi kocsijába, majd valamivel
éjfél után elindultunk.
Addigra ugyan visszatért már a lelkesedésem, mégis már az első körnél éreztem,
hogy ez ma fájni fog. Elég nehezen bírtam az emelkedőket, úgyhogy örültem, hogy nem túl veszett
a tempó. Közben persze jókat beszélgettünk, és Beával, Románnal, Csabival meg Gáborral nagyjából
együtt haladtunk, így az első kört viszonylag gyorsan letudtuk. Frissítésre senki nem nagyon akart időt
szánni, mert addigra már jól leizzadtunk, és rögtön elkezdtünk fázni, amint megálltunk. Egy-egy pohár
tea után indultunk is tovább, ezúttal az alagúthoz még nehezebb volt számomra feljutni, de Csabi
és Gábor folyamatos biztatásával azért mégiscsak meglett a második kör is. Még egyszer köszi, fiúk!
Csongor a második kör után elbúcsúzott tőlünk, és a harmadik kör előtti teázáskor Csabi is úgy tett, mint
akire ráfér a biztatás, de aztán úgy elhúztak Beával, hogy pár perc múlva már nem is láttuk őket. Mi egy
kicsit komótosabb tempóban követtük őket, én már eléggé fáradt voltam, Gábor pedig a térdére próbált
vigyázni. Meg persze rám, főleg azzal, hogy igyekezett elterelni a figyelmem: sokat mesélt, és például
felhívta a figyelmem arra, hogy milyen szép a Székesegyház, így éjjel. Egyébként tényleg szép volt.
De addigra a szél is felerősödött, úgyhogy jó volt tudni, hogy onnan már csak lefelé kell csorogni. Végül
megérkeztünk a parkolóba, ahol Csabi már nyújtott és vidáman odakiáltott, hogy a 25 km-hez még kell
egy kis kört tennünk a parkoló körül. Na, az már végképp nem hiányzott, de hát mégiscsak becsületbeli
futásról volt szó, így aztán megtettük a plusz kört is. A jutalom Csabi kamillateája és Gáborék házi
müzli szelete volt.
Így utólag, abszolút megérte! Persze nem csak a finomságokért, hanem az újabb
közös futó-élményért is. Én sajnos Szabolcsot és Lacit már nem vártam meg, mert nagyon fáztam, így
gyorsan elbúcsúztam, és Gábor hazavitt kocsival. Köszi, hogy ott lehettem veletek, remélem lesz még sok
hasonló közös futásunk.
Móni a YT honlapján!
Bea:
My truly... :)
Mi tagadás nem voltak éppen ideálisak a körülmények 25 km futáshoz szombat éjszaka. Mondjuk vasárnap hajnalban sem… Bár, ha jól belegondolok, felesleges a körülményeket taglalni. Aki eljött, azért jött el, mert futni szeretett volna. Én örülök, hogy elengedtem a fülem mellett a sok „Nem biztos, hogy normális vagy! „ mondatot.
Azt kérték írjuk le, hogy ki hogy élte meg.
Furcsa visszagondolni. Egyszer volt már életemben ilyen élményem. Amikor nem tudtam pontosan mit vállalok, de biztos voltam benne, hogy meg fogom csinálni. Amikor egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy feladom. Amihez semmi negatív élményem nem fűződik, semmilyen fájdalomra nem emlékszem. Talán mások számára meglepő, lehet, hogy nem összeegyeztethető a két szituáció .
A kicsi fiam születése után sem éreztem sem fáradtságot, sem kimerültséget, sem fájdalmat. Boldogságot, energiát, elégedettséget és büszkeséget annál inkább. Ahogy most is. 25 km futás után. Január 29-én,éjszaka, mínuszokban.
Jól esett a maroknyi csapat kedvessége, a jó kedv, a bátorítás. Köszönöm szépen, hogy ott lehettem.
Gratulálok a szervezőknek és minden „nem biztos, hogy normális vagy” –nak, aki ott volt! :) :)
Csaba:
YT 2012:
Amikor január 28-án este forró teával, meleg öltözékkel készülődtem az idei YT-ra, magam sem gondoltam, hogy egyénileg fogom teljesíteni a rövidebbik, de nekem igy is rekord hosszúságú távot. 23.45-kor értem a Domus-parkolóba, és a kocsi hőmérőre pillantva kapásból megállapítottam, hogy csak egy bolond vagy egy megszállott PÉÉF-es indul el futni: -3fok volt, enyhe széllel, ami ilyenkor sokat ronthat a helyzeten.
Aztán csak nekiindultunk, és dacolva a kedvezőtlen körülményekkel 49 perces körrel abszolváltam az első kört. Nagyon rövid frissítő, aminek szükségét nem is éreztem, nekieredtünk a másodiknak, többé-kevésbé együtt. Meglepően jól mentez a kör is, 6:03/KM-es idővel lement ez is. Ez után már kellett a mazsola-banán-forró tea kombó, de féltem sokáig időzni nehogy ledermedjek túlságosan. A 3. körnél együtt indultunk négyen, később én a nagyon jól mozgó Beával tartottam a lépést, kicsit feledtetve a 17 Km utáni fáradalmakat. Jól is ment minden egészen a Petőfi útig, ahol mindkét vádlim elkezdett beállni, szerencsére nem görcsölt be, de minden lépést meg kellett terveznem. Kerültem a hirtelen irányváltásokat és a padkákra már nem mertem fellépni. Elkapott a félsz, hogy ennyi volt, és 20 KM-nél fel kell adnom! De túlélve a székesegyház emelkedőjét (ahol bevallom belegyalogoltam egy kicsit) visszazárkóztam Beára és szuggeráltam magam hogy most már csak "gurulás" jön. Természetesen sprintről szó sem lehetett, sőt a célegyenesben derült ki hogy 600 méterünk még hátravan, így pokoli kínok között másztam még 2 Domus kört. Aztán a GPS kijelző 25000-re ugrott, én pedig a kocsi mellet remegő lábakkal , gőzölögve szedtem össze magam a csomagtartó frissítőjének segítségével. Hitetlenkedve néztem a telóm, hogy a harmadik kör jobb lett mint a második, összesen 2:28:25 lett a vége. Móniék jöttek 7 percre rá, majd Szabolcsék még fél óra múltán.
Még az utóbbi futással töltött időkben sem gondoltam volna, hogy saját szándékomból, fagypont alatt, éjfélkor 25 KM-t le vagyok képes futni, de még azt sem hogy akarok-e egyáltalán! De mindezt megtettem Veletek együtt, és nagyon büszke vagyok magamra és köszönöm Nektek, akik szervezték az eseményt és nem hagytak meg kishitűségemben!
Csaba a YT honlapján!
Csongor:
Hát, én nem futottam le a 25-öt.
kicsit aggódva vártam a Yours Trulyt, az éjjeli időpont miatt, ugyanis ilyen hidegben ennyit még soha nem szándékoztam futni.
Utolsó pillanatban mégis úgy döntöttem, hogy megyek, nem lehetek akaratgyenge :-)
Hideg is volt, de az első néhány száz méter után semmit nem érzékeltem belőle. Remek érzés volt, az ágoston-téri kaptatón sem bandukoltam, hanem folyamatosan futottam felfele. Az alagúttól megindultam, onnantól időre futottam. megvolt az első kör, a második folyamán már kevesebb embert láttam a városban, röviddel múlt 1 óra. A 12.-13. km környékén viszont erős szél kezdett fújni, ami miatt úgy döntöttem, maradok a 2 körnél, mert nem akartam egy megfázást kockáztatni a kaposvári félmaraton előtt (elég lesz majd ott megfázni :-) Így a 16 km 1:29:50 alatt lett meg. Mint minden futás után, széles volt a vigyor, de azért kicsit sajnálom utólag, hogy nem lett meg a 25.
Szabolcs:
Kicsit megkésve, de sikerült haza érni a szombati munkából és gyors készülődés mit is vigyek, hogyan is öltözzek bibábu kicsit ide kaptam kicsit oda, kávé főzés meg öltözés közbe betoppant a Gábor is. Öltözködés készülődés és menjünk már mert 23:36 van. :)
Elindultunk 23:50-re oda is értünk gyors körbe köszönés meg pakolás és végül 00:06-kor elrajtoltunk.
Szép kényelmes tempóban kezdtünk el futni a Lacival, elsőre mi egy szabályos PÉÉF-es körrel kezdtünk így kicsit lemaradtunk a többiektől. A parkolóban megvárt minket a Román és a frissítés csak ilyen jelképes volt mert olyan nagy szükségét nem is éreztük.
A második körnek így hárman indultunk neki a Román mondta, hogy neki fáj a térde neki tuti ez az utolsó köre. A Kálvárián szépen felsétáltunk mert mondta, hogy kész ennyi biztattam, hogy felsétálunk és az alagúttól majd nyomjuk újra így is lett az alagút után nekiindultunk újra és beszéltem hozzá, hogy inkább rám koncentráljon és menjen mint a térdére a Petőfi úti körforgalomban mondta, hogy neki akkor ennyi menjek ő itt lesétál oké elindultam ahogy lefordultam a Honvéd utcánál látom, hogy valaki ott fut, gondoltam akkor utána iramodom végül a Petőfi utcánál beértem a Lacit, és a Román is ott várt mondta, hogy a Kórház Térig eljön és felsétál a Ferencesek utcáján aztán majd valahol találkozunk. Mi pedig a Lacival szépen nyomtuk a kört a Jókai utcán lefelé beértük a Román, a parkolóban pedig elbúcsúztunk mert mondta, hogy köszöni szépen de neki elégvolt. Gratula neki az új rekord távjához.
A harmadik kör volt 55 percünk a 8km-re ez simán meglesz és benne vagyunk a három órába. Elindultunk a Lacinak a Király utca vége felé kezdődött a holdpontja így a kálvárián újból felsétáltam a tetőtől nyomtuk tovább, úgy számoltunk, hogyha a Rókus utcán lemegyünk akkor is meglesz a 25 km így most ott mentünk le. A Hungária útnál otthagytam a Lacit mondta, hogy neki jó lesz a 3óra 5perc is menjek nyugodtan. Így mentem, a Széchenyi téren lefordultam és beszúrt az oldalam nem kicsit de mentem mert muszáj volt a végén kellett menni a Domus körül egy kört, hogy meglegyen a 25km így az időm 03:01:54 lett de meglett és ennek nagyon örültem.
Testileg teljesen jó voltam, tesztelésen volt a Gábortól kapott kompressziós zokni ami nagyon jól vizsgázott semmi vádli húzódás semmi fájdalom se futás közben se utána.
Mivel mindenki fázott így gyorsan megbeszéltük, hogy jók voltunk és mehetünk haza, ezek után a Gábor, Csabi, Én trió felugrott hozzánk és reggelig illetve pontosan negyed 7ig beszélgettünk, feltöltöttünk, ettünk, ittunk.
Nagyon jó volt! :))
Gábor:
Már mindenki elmondta, hogy milyen idő volt, hogy nehéz volt, de szép volt nagyon.
Tényleg nagyon jó futás volt! Tél ide, hideg oda az a bizonyos mosoly és jókedv tényleg megvolt a végén amit már a Csongor is írt.
Az elején nagyon ráparáztattam magam, mert már Pénteken és Szombaton is éreztem a térdemet. Lépcsőzésnél meg elég rendesen. De most sokkoltatás alatt van (Fizioterápia).
Tárgyalások folytak a térdemmel Szombaton egész délután, hogy egyezzen bele a 25km es futásba és úgy viselkedjen, hogy ne okozzon gondot. :) A tárgyalások sikeresen alakultak. Szerencsére csak nagyon minimálisan éreztem aminek örültem nagyon.
Az egész távot elbeszélgettük, ökörködtünk. Móni tényleg kicsit oda volt, de nagyon erős volt és végig csinálta. Próbáltam úgy elterelni a figyelmét, hogy csak beszéltem, beszéltem... :)
A végén nagy hidegben sietett mindenki, de ez persze normális dolog mert megfagytunk volna.
Reggel mikor vittem haza Csabát olyan fáradtak, de mégis olyan boldogak, vidámak és tettre készek voltunk. Mondtuk is a Csabával: Ide nekünk az oroszlánt! :DDe aztán örültem, hogy ágyat értem.
Egy remek futás veletek! Köszönöm nektek. Nélkületek nem lett volna ilyen jó! ;)
Köszönjük szépen nektek, hogy ott voltatok, hogy futhattunk veletek, hogy legyűrtük a távot együtt! Akármilyen is volt az időjárás, nem számított, csak a futás, a jó kedv, és a jó csapat! :)
Remélem, hogy sokatokkal találkozunk a mai éjszakai futáson is!
Mert minden YT-n résztvevőnek készültünk egy kis meglepetéssel! :)
Sziasztok!
Gábor, Szabolcs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése